Home > Contribution to the Civil War, Magyarul/Hungarian > Munka. Közösség. Politika. Háború.

Munka. Közösség. Politika. Háború.

Eredeti szöveg (prole.info): [klikkelgetős][szöveg][pdf]

Magyarul: [klikkelgetős][szöveg] [pdf]

Először is szeretnénk elvtársi köszönetet mondani az Antipolitika szerzőinek, hogy elkészítették a prole.info szövegének első fordítását. Ezt használtuk fel a füzet elkészítéséhez, bár sok helyen belenyúltunk, tisztáztuk, egyszóval rendeltetésszerűen használtuk a felkínált szöveget. Köszönjük szépen, egészségünkre vált!

A szöveg egyenlőre nem végleges, de első ítéletünk szerint ez már megéri a publikációt ebben a formájában. Ennek a szóróanyagnak a közlését azért tartjuk fontosnak, mert ebben a füzetben egészen pontosan, mégis a hétköznapi nyelvünkre támaszkodva magyarázza el az anarchizmus “mit, miért és hogyan”-ját. Magyarországon munkások milliói élnek a saját történelmüktől elszakítva, a cselekvési lehetőségeik és kényszerpályáik ismerete nélkül. Ahhoz, hogy amindennapi küzdelmek és a pártpolitikai cirkuszi mutatványok mókuskerekéből kitörjünk, először is össze kell gyűjteni az erőnket, hogy végre felállhassunk, és a passzivitással leszámolva támadásba lendülhessünk.

Ez az írás nem egyszerűen egy politikai oktató-, vagy önmagában álló propagandaanyag. Ez egy felhívás a szerveződésre, ösztönzés a politikai cselekvésre a mindennapi életünk nyomora ellen.

“Amikor felvesszük a harcot az életkörülményeink ellen, egy egészen másfajta tevékenység jelenik meg. Többé nem keresünk magunknak politikusokat, hogy helyettünk változtassanak a dolgokon. Mi magunk kezdjük azokat formálni, együttesen más munkásosztálybeliekkel. Ahol a munkások között egy ilyen ellenállás bontakozik ki, ott a politikusok megkísérlik a petíciók, a lobbizás és a választási kampányok áradatába fojtani. Ám, mikor magunkért küzdünk, a mi tetteink egészen másként festenek, mint az ő lépéseik. Ingatlanokat foglalunk el a főbérlőktől, és a magunk céljára használjuk fel azokat. Főnökeinkkel szemben harcias taktikákat fejlesztünk, és emiatt még harcba is keveredhetünk a rendőrséggel. Olyan csoportokat alakítunk ki, ahol mindenki részt vesz a tevékenységekben: nincsenek sem vezetők, sem pártkatonák. Nem a vezetőinkért, a főnökeinkért vagy az országunkért küzdünk. Magunkért harcolunk.

Ez nem egyenlő a demokrácia kiteljesülésével. Tárgyalások nélkül kényszerítjük rá a szükségleteinket a társadalomra, – azokat a szükségleteket, amelyek mindig is szögesen ellentétben állnak a gazdagok vágyaival és érdekeivel. Nem áll módunkban egyenjogú tárgyalásokba bocsátkozni ezzel a világgal.

Amikor felvesszük a harcot az életkörülményeink ellen, egy egészen másfajta tevékenység jelenik meg. Többé nem keresünk magunknak politikusokat, hogy helyettünk változtassanak a dolgokon. Mi magunk kezdjük azokat formálni, együttesen más munkásosztálybeliekkel. Ahol a munkások között egy ilyen ellenállás bontakozik ki, ott a politikusok megkísérlik a petíciók, a lobbizás és a választási kampányok áradatába fojtani. Ám, mikor magunkért küzdünk, a mi tetteink egészen másként festenek, mint az ő lépéseik. Ingatlanokat foglalunk el a főbérlőktől, és a magunk céljára használjuk fel azokat. Főnökeinkkel szemben harcias taktikákat fejlesztünk, és emiatt még harcba is keveredhetünk a rendőrséggel. Olyan csoportokat alakítunk ki, ahol mindenki részt vesz a tevékenységekben: nincsenek sem vezetők, sem pártkatonák. Nem a vezetőinkért, a főnökeinkért vagy az országunkért küzdünk. Magunkért harcolunk.”


Advertisements
  1. No comments yet.
  1. No trackbacks yet.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: