Home > International Resistance, Magyarul/Hungarian > A bangladeshi sztrájkhullám tovább hullámzik: kő, papír, ruházat

A bangladeshi sztrájkhullám tovább hullámzik: kő, papír, ruházat

SOC: Annak ellenére, hogy ez a cikk túl sokat foglalkozik a korrupcióval és ezért idéz gyakran polgári lapokat, egy jó alapanyag, ami egyrészről hírt ad a Bangladeshben zajló sztrájkhullámról, másrészt jól mutatja, hogy hogyan is működik az a bizonyos rettegett eredeti felhalmozás a gyakorlatban.

A munkások zavargásai[1] tovább folytatódnak a legkülönbözőbb ipari szektorokban, többek között a kőbányászatban és a ruhaiparban.

A ruhaipar

A konfekció ruha szektorban a vadsztrájkok, a lázadások, az úttorlaszok és a gyárak elleni támadások egyre szaporodnak…

A bangladesh szívében található Narayanganj megyei Kanchpur övezet – kedd, május 25.; heves összecsapások zajlottak a rendőrség és a ruhaipari munkások között; délután 5 óra 15 perckor a munkások elhagyták az üzemeket és tüntetni kezdtek, eltorlaszolva a Dhaka-Sylhet és a Dhaka-Chittagong autópályákat. Egy rendőr-telefonfülkét felgyújtottak, és számos autót megrongáltak. Amikor a rendőrség megérkezett, a munkások téglákat szórtak rájuk – a zsaruk gumibotokkal és puskalövésekkel válaszoltak, hogy az ellenőrzésük alá vonják a helyzetet. 50 ember sérült meg, köztük tizen rendőrök.

Ami miatt ez mégis több, mint egy egyszerű munkabeszüntetés a bérek és a munkakörülmények miatt – ami kéthetenkét rendszeresen megtörténik a ruhaiparban -, az a munkások követelései. A jelentések szerint a követeléseik ezek voltak: “Kanchpurban ipari körzetében és a hozzátartozó lakóövezetben az albérletek díjainak csökkentése, a gáz és vízellátás biztosítása.” Felismerték, hogy a névleges munkabér csak egyetlen változó a kizsákmányolás egyenletében. Ezek a követelések arra utalnak, hogy a munkások kezdik felhasználni a termelői pozíciójukat a munkahelyükön, hogy kifejezzék az osztályuk egészének szélesebb követeléseit és proletárokként szálljanak szembe a totalitással. Ezt hívják “osztálytudatnak” a gyakorlatban.

8 * 8 * 8

Kőbányászat

Dinajpur, észak-nyugat Bangladesh, Rangpur leányvállalt – szerda, május 26.; a Maddhapara Gránitbányászati Társaság Ltd. (MGMCL) munkásai lefújták a négy napja tartó sztrájkjukat. A 292 sztrájkoló megegyezett, hogy visszatérnek a munkába, miután a szakszervezetük a tárgyalások során elérte az igéretet a munkások követeléseinek teljesítésére a következő évben – az eseti szerződések helyett állandó szerződés, és az elmaradt bérek kifizetése.

A sztrájk vasárnap reggel kezdődött. Másnap a munkások lezártak 100 menedzsment tagot (köztük az ügyvezető igazgatót) a lakókomplexumban, és elzárták tőlük a vízet és elektromosságot. Pár tisztségviselőt elengedtek, hogy résztvehessenek szakszervezettel való tárgyalásokon kedden éjjel, ami végül a megegyezéshez vezetett.

8 * 8 * 8

“Vagy a korrupció visszaszorítását kell megoldani, vagy több lehetőséget kell teremteni a részvételre.” (Ashleigh Brilliant)

A Madhapara bányában minden megtalálható, ami korrupt és hatékonytalan a bangladeshi gazdaságban – tünetek, amelyek a gazdasági terjeszkedést akadályozzák. Egy észak-koreai cég építette és nyitotta meg 2008-ban, napi több ezer tonna jó minőségű gránit kitermelésének kapacitásával. A kormány tervei szerint egyrészt eladnák, másrészt az infrastruktúrális kormányfejlesztésekhez használnák fel a kitermelt követ az olyan állami cégek, mint a Utak és Autópályák, a Bangladesh Vízhálózat Fejlesztési Igazgatóság, vagy a Bangladeshi Vasút Társaság.

Bangladesh régóta függ az indiai gránit-importtól és az új bánya lefelezhetné a behozatali kő árakat. A számítások szerint a bánya

… évente 1.65 millió tonna kemény követ termelhetne, így 360 millió amerikai dollárt behozatalt takaríthatna meg. Ezen felül a project kiterjesztésével egy új üzemet létrehozva gránit lapok vágására és termelésére ki lehetne egyszerre elégíteni a helyi keresletet és új távlati lehetőséget lehetne megnyitni Bangladesh előtt a kiugróan magas bevételű export kereskedelemmel. (http://www.globalpolitician.com/24884-bangladesh)

De nem voltak elégedettek ezzel a a határ egyik oldalán sem helyi import/export kőzetkereskedők, és hivatalnokokat pénzeltek le, hogy hagyják figyelmen kívül kormány rendeleteit az olcsóbb, helyi forrású kő felhasználására.

“A közintézmények és magánszervezetek szerződött beszállítói a munkálataikhoz, úgymint töltések védelmének megoldásához, a kő-behozatalon függnek, hogy megkerüljék az adók kifizetését, vagy hogy alacsony minőségű köveket használjanak fel.” – mondta egy Petrobanglánál dolgozó forrás. (ibid.)

Ezeket a cégeket ebben támogatja Bangladesh legnagyobb médiabirodalma, a “Star Group” (aminek a Transcom kereskedelmi konzorcium a tulajdonosa). A vezető angolnyelvű lap, a Daily Starnak, és különböző Bengali lapok tulajdonosai és a rádióállomás alapítótulajdonosa, Latifur Rahman felhasználta a Transcom sajtó-ágazatát arra, hogy a saját üzleti érdekeltségeit hirdesse, a Transcom ipari szektorát, és lejárassa a gazdasági ellenfeleit. A Maddhapara bánya építésének kezdeteitől fogva céltáblája a Transcom rágalmainak.

Rahman a karrierjét a juta-feldolgozó iparban kezdte, ami valaha az ország vezető iparága volt. Ahogy a juta-szektor hanyatlani kezdett 90-es években, Rahman bezárta az üzemeit, és elmenekült az elmaradt bérek kifizetése elől. Emellett a Központi Banknál is a hosszúlefutási hiteleit kifizetetlenül hagyta.

De nemsokára Rahman visszatért az üzlethez, miután dollármilliókat szerzett finanszírozásképpen a felesége unokatestvérétől, az üzeletember és az ULFA (Asom Egyesült Felszabadító Frontja – assami szeparatista csoport, amelyik több észak-keleti indiai tagállam felszabadítását követeli) vezetőjétől, Anup Chetiától. A Nestle tejtermékeinek forgalmazási franchise-át megszerezve Rahman gyorsan kiépítette a Transcomot, kiterjesztve az üzleti érdekeltségeit más ipari szektorokba is, megszerezve a Pepsi, Phillips és más nagyobb helyi ipari vállalatok tulajdonjogát a terjeszkedés során. A szóbeszédek szerint a csempészet is fő helyet foglal el a tevékenységei között.

Az is a vádak között szerepel, hogy Rahman állami infrastruktúrális projectekhez szállított olcsó alapanyagokat, és így jutott kétes módon megszerzett profithoz.

“Mindenki hallotta a híreket a Bangladeshben található jamunai többcélú híd málásáról. De valószínűleg senki nincs tisztában azzal a ténnyel, hogy az ilyen málásnak az oka egy bizonyos tipusú cement, amit a Portland Grey Cement nevében készítenek pernyéből és rendkívül alacsony minőségű cement keverékéből. És ezt a pocsék minőségű cementet használták fel Bangladeshben a nagy költségvetésű munkálatokhoz, mivel: a cégnek az elnöke, amely ezt a cementet előállítja és forgalmazza, nem más, mint a Transcom Latifur Rahmanja.” (http://www.americanchronicle.com/articles/view/64216)%5B2%5D

Nem egy veszélyes hiba, és épületösszeomlás történt az országban – a minden szinten működő korrupció miatt a minőséget, és a biztonságot gyorsan feláldozták.

“A hiteles politikus az, akit ha egyszer megvesznek, akkor kitartóan hűséges marad.” (Simon Cameron)

Mióta az új bánya nyitása 2005. óta egyre közelebb került, a Daily Star olyan cikkeket közölt, amelyekben azt állították, meghamisítva a tényeket, hogy a bányában termelt gránit többe kerülne, mint az importált keverék. Hogy az üzleti érdekeit védje, cikkek tömegét rendelte meg a bánya gazdaságosságának lejáratására.

“Kiderült, hogy a kapcsolódó érdekeltségek, beleértve a kő-, zúzalék importőröket Indiából, Myanmarból és Malájziából, támogatják ezt a sajtó-terrort, amit a Daily Star folytat. Ezzel próbálják szabotálni az ország legelőremutatóbb munkálatát, ami nem csak eddig spórolt meg dollármilliókat az országnak, de előrevetít további dollármilliós bevételeket is a világpiaci minőségű gránitlapok exportjából.” (ugyanott)

Az egyik legdurvább félrevezetési kísérletük a Star egyik 2008.-as címlapján jelent meg. A bánya észak-koreai építkezési vállalkozóira, a Nam-namra reagálásként a Star tökéletes tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot a geopolitika terén:

Azt írja ebben a riportban a Daily Star, hogy “A Nam-nam 65 dél-koreaival üzemelteti a bányát egy éves szerződéssel, amely május 27.-én jár le. Mivel a cég nem hozta át teljes egészében a dél-koreai technológiát a MGMCL-től, ezért még egy éves üzemeltetési szerződést kaphat, forrásaink szerint.”

“[…] … a riporternek fogalma sincsen a projectről, kizárólag az érintett érdekeltségek által diktált sorokat írta le. Az egyik helyen a riporter kifejti, hogy a Nam-nam egy észak-koreai vállalat, majd másutt, ugyanebben a hírben felfedezni véli, hogy 65 dél-koreait alkalmaznak a munkálatokra (talán nincs meg az minimum tájékozottsága, hogy Észak- és Dél-Koreának nincsen diplomáciai kapcsolat?)” (ugyanott)

Nincs benne semmi meglepő, hogy Bangladesh rendelkezik az egyik leggyengébb infrastruktúrával a világon, aminek káros hatásai érzékelhetőek az egészségügyben, a várható élettartamban, a közlekedésben, kereskedelemben, stb.. Egy igazi kapitalista think-tank így írja le a tőkefelhalmozás problémáját:

Bangladesh egyike a világ legszegényebb országainak, és küzd, hogy a külföldi befektetőket magához vonzza egy olyan gazdasági légkörben, amit velejéig áthat a korrupció, a nehézkes reguláció, és a törvény inkonzisztens és átpolitizált érvényesítése. Az ország a megbízhatósági, átláthatósági és korrupiós indexek alján vagy annak közelében van évek óta. Bátorító azonban, hogy az ország 2007-2008-as vezetése a hadsereggel a háta mögött olyan programot indított, ami kiterjett intézményi reformokat foganatosított, és példátlan tettként aggresszív lépéseket tett a korrupció magasabb szintjeinek felszámolására, amely számos korrupt üzletember, politikus és magasrangú katonatiszt letartóztatását és elítélését jelentette. Mindennek ellenére a korrupció egyre kiterjedtebb a hivatali szervezetek minden szintjén. A vállalatok a nem megfelelő infrastruktúrát jelölik meg Bangladesh befektetési fő problémájának, a korrupcióval és terhes bükokrácia mellett. A legtöbb társaságnak számítania kell rá, hogy le kell fizetnie a köztisztviselőket, hogy fenntarthassák az üzleteiket, miközben csupán négyből egy cég találja igazságosnak, pártatlannak és tisztának a bírósági gyakorlatot. (Business Anti-Corruption Portal – http://www.business-anti-corruption.com/country-profiles/south-asia/bangladesh)

“Egyes magyarázatai a bűncselekményeknek nem igazán magyarázatok: részük van a magában a bűncselekményben.” (Olavo de Cavarlho)

Az korrupcióellenes eleme a 2007-2008-as katonai támogatással rendelkező “rendrakó” kormánynak – micsoda meglepetés! – maga is korrupt volt. A Transcom hatalmi hálózatának szemléltetésére:

“A Daily Star csoportnak sikerült az ideiglenes kormány vezetőségébe delegálnia a főszerkesztőjét, Syed Fahim Munayemet, mint sajtóügyi minisztert. Még a később is, amikor a Korrupció Ellenes Bizottság (ACC) felszólította Latifur Rahmant, hogy tegyen részletes bevallást a vagyonáról és bevételeiről, az egész ügyet valahogy képes volt elhallgattatnia a Daily Star-Prothom csoportnak.” (ugyanott)

Minden megvehető, és amíg valami eladó, meg is fogják venni. Rahman és a Transcom továbbra is elkerülte üzleti manővereik részletes kivizsgálását.

Jegyzetek:

1) Lásd az előző cikket: http://libcom.org/news/river-workers-strike-over-deal-struck-strike-wave-grows-18052010

2) További információk Rahman birodalmáról és a Daily Star hadjáratáról a Maddhapara bányaépítéssel szemben, lásd: Amikor a média a gonosz – 2009. június 9.; http://www.americanchronicle.com/articles/view/64216

Advertisements
  1. No comments yet.
  1. No trackbacks yet.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: