A megtorlás korszaka

1919: A rend helyreáll

Az 1917-23-as forradalmi hullám leverésének részeként, a Magyarország területén zajló proletárforradalom visszaszorítása érdekében a burzsoázia, a proletariátus gyengeségeit kihasználva, rendkívül változatos eszközöket vetett be. Amíg az önszerveződő proletariátus fegyverrel a kezében aktívan harcolt az imperialista háború ellen, kiterjedt sztrájkmozgalmat szervezett, munkástanácsokat hozott létre, fosztogatott, valamint megkezdte a burzsoázia likvidálását, addig egy olyan „radikális” befogó erőre volt szükség, amely képes volt megakadályozni a harcok kiterjedését, centralizálását, a proletariátus párttá szerveződését. Ezt a szerepet a bolsevik mozgalom töltötte be, ami annak ellenére, hogy nagyrészt a proletariátusból nyerte erejét és amelynek vezetése a szlogenek szintjén a forradalom mellett volt (amit persze a sajátos bolsevik séma alapján akart végrehajtani: leváltani a régi uralkodó osztályt, hogy saját irányítása alatt a kapitalizmus radikális szociáldemokrata változatát hozza létre), a tőke mély válságának időszakában – amikor tág tere nyílt a proletár önszerveződésnek, a tőkés struktúrák totális lerombolásának -, objektíve ellenforradalmi erőt jelentett. Ez, a mérsékelt szocdemek támogatásával az úgynevezett Tanácsköztársaság formájában egy olyan hatalmi struktúrát hozott létre, ami sikeresen akadályozta a tömegek radikalizálódását. A bolsevik vezetés hatalma gyakorlása közben folyamatosan a harcoló proletariátus sírját ásta, ezzel is elősegítve az ellenforradalom előretörését. Ennek kirívó példája, amikor Kunék az antanttal való egyezkedés révén megakadályozták a forradalmi defetizmus kibontakozását. Clemenceau sürgönyt küldött Kunhoz azzal a szöveggel, hogy az előrenyomuló Vörös Hadsereg álljon le Szlovákia bevételével, és lám mit tesz a „burzsoázia istene” – Kun nyíltan lepaktált a burzsoáziával, magára hagyta a forradalmasuló szlovákiai proletariátust, ezzel is növelve a demoralizációt és felgyorsítva a proletariátussal szemben alkalmazott fehérterror térnyerését. A Vörös Hadsereg alávetette magát a pártbürokrácia rendelkezéseinek, így a munkásokból verbuválódott haderő fokozatosan a maga bőrén tapasztalhatta Kunék hűségesküjének következményeit. Miután mindez elérte a kellő hatást, és a magyarországi proletariátus nem volt képes harcát kiterjeszteni, összekapcsolni a térségben zajló proletár megmozdulásokkal, leszámolni a bolsevik vezetéssel, illetve fegyveresen is vereséget szenvedett, a Tanácsköztársaság kormánya lemondott a hatalomról – mivel meggyengülve és szétesve képtelen volt azt fenntartani. A lemondó nyilatkozatot a Népszava augusztus 2-án tette közzé. Kunék korábban még támogatást reméltek az oroszországi bolsevikoktól, akik azonban a saját hatalmuk megtartása végett véres háborút folytattak a vidék agrármunkásságával, a zsírosparasztsággal és a fehér haderőkkel. Így egyáltalán nem állt módjukban segítséget nyújtani magyarországi ellenforradalmi szövetségeseiknek.

Ezt követően tehát fokozatosan megkezdődött a hagyományos polgári berendezkedés restaurálása. Jobboldali szociáldemokratákból megalakult a Peidl kormány. Ez a bíróságok, a csendőrség, rendőrség újjászervezésével, a vállalatok tulajdonosaiknak való visszaadásával megteremtette az újjászervezéshez szükséges alapokat. A burzsoáziának egy olyan stabilizáló erőre volt szüksége a térségben, amely hosszabb távon is biztosítja a kapitalista viszonyok fennmaradását, azok zavartalan működését. Egyrészt fel tudja számolni a proletárok további ellenállását, és képes egy olyan politikai-gazdasági struktúrát létrehozni, amin belül újra megindulhat a termelés. A stabilizáció további feltétele a „világháborút” lezáró békeszerződés aláírása volt, amihez egy stabil kormány szükségeltetett.

Azonban 1919. augusztus 4-én és 5-én a román csapatok a Tiszántúl megszállását követően bevonultak Budapestre is, a Peidl vezette szakszervezeti kormány uralkodása tehát tiszavirág életűnek bizonyult. Augusztus 6-án a konzervatív ellenforradalmi erőktől támogatott román különítményesek megszállták a miniszterelnöki épületet, elzavarták a szakszervezeti vezetőket, akik pár nappal korábban még abban bíztak, hogy az antant hatalmak tartják magukat az adott szavukhoz, s így szocdemjeink nyugodt körülmények között kiépíthetnek egy általuk elképzelt és irányított kapitalizmust. Tévedtek.

A bevonuló ellenforradalmi erők nem voltak egységesek, külön érdekszférát képviseltek az antant képviselői, különböző érdekcsoportokra szakadt a magyar nacionalisták tábora is, stb. Az ellenforradalmi csoportok rivalizálásában mindinkább a Horthy Miklós által vezérelt erők és a román alakulatok irányították az eseményeket. Ugyanis a fehérek, Horthy vezetésével, birtokában voltak a kellő katonai erőnek, és a Tanácsköztársaság bukása után a közigazgatás jelentős részét is az ellenőrzésük alá tudták vonni. Ezzel szemben az éppen regnáló kormányoknak csak névleges hatalmuk volt. A fehérterror leszámolt mindenféle proletár ellenállással, kíméletlenül megtorolta a burzsoáziát ért sérelmeket. Ahová az ország keleti és középso részébe bevonult román katonai erők nem értek el, ott, a magyar tiszti különítmények terrorlegényei végezték el a proletárok lemészárlását – immáron megerősödve folytatták, illetve kiszélesítették irtóhadjárataikat. A forradalom élcsapatát alkotó Lenin-fiúk gárdájából elfogott elvtársakat, a középkori inkvizíciót idéző körülmények között, irtózatosan megkínozták és kivégezték. A burzsoázia bosszúja vérszomjas volt, magatartásuk osztályhelyzetükhöz méltó. Horthy hadseregének bevonulási útját akasztott proletárok kísérték, levert vesék és kiszúrt szemek. Eközben a bolsevik-szociáldemokrata balszárny Ausztriában kapott oltalmazó menedéket. Kunék leléptek az országból, míg az anarchistákat és baloldali bolsevikokat szándékosan kihagyták ebből a menekülő akcióból, akik bujdosásaik közben megpróbáltak az országon belül ellenállni. A következmények meglehetősen lehangoló képet tárnak elénk: Szamuelyt agyonverték a határőrök (vagy öngyilkos lett), Korvin Ottó Pesten maradt és tovább szervezkedett, elfogták, megkínozták, majd felakasztották (megpróbálták megszöktetni, de a merész vállalkozás kudarcba fulladt). Mozgalmárok ezrei ragadtak itt, a fehérterrornak kiszolgáltatott proletárok tízezrei, akik megkísérelték újjászervezni mozgalmunkat.

A fehérek a fegyveres terror mellett a propaganda eszközeit – melyek a nacionalizmust és a revíziós tébolyt terjesztették mindenütt –, és az antiszemitizmus törvényerőre emelését (a zsidó származásúak egyetemre való felvételének korlátozása 1920-ban) használva igyekeztek pacifikálni, illetve a fehér ellenforradalom számára megnyerni a magyarországi munkásosztályt. Összességében tehát a kapitalista stabilizáció feltételei adottak voltak, így az antant támogatását élvezve a fehérek sikeresen átalakították a politikai berendezkedést, pár év leforgása alatt stabil kormányhatalmat hoztak létre. Horthyék, hogy mentsék birodalmukat (hiszen mégiscsak egy, a „világháborúban” vesztes hatalom uralkodó osztályának voltak egyenes ágú leszármazottai), felajánlották a francia burzsoáziának, hogy fegyveres csapatokkal támogatják a Szovjet-Oroszország elleni intervenciót. Azonban ez az ajánlat sem mentette meg birodalmukat jelentos területek elcsatolásától – 1920. júniusában Versailles-ban, a Trianon kastélyban aláírták a békeszerződést. Az amúgy is hatalmas gazdasági veszteségekkel zárult „I. világháború” és a forradalmak időszakát számukra még a területvesztés „apokalipszisa” is tetézte. A történelmi Magyarország 282000 km²-rol 93000 km²-re zsugorodott össze, lakosságának száma 18 millióról 7,6 millióra csökkent. A magyarországi szélsőjobboldalnak mindmáig jelentős traumát okoz az egykori birodalom megcsonkítása – tüntetéseiken, focimeccseken gyakran skandálják a „Vesszen Trianon!” rigmust. Másfelől azonban a trianoni döntés szétszakított sok ezernyi munkáscsaládot is, akik közül az elkövetkező évtizedekben sokan bedőlve a felülrol vezérelt nacionalizmusnak, osztálytestvéreiket irtva hadakoztak burzsoá érdekekért, miközben az irredenta befogás mind erősebbé vált.

Advertisements
  1. No comments yet.
  1. No trackbacks yet.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: