Home > Greek Fire, Magyarul/Hungarian > Demokrácia: Nincs menekvés

Demokrácia: Nincs menekvés

Ez az egyik kommüniké, ami Athénben és Tesszalonikiben járt körbe a március 11.-i demonstrációk alatt.


Demokrácia

Nincs menekvés.

Elszabadultak a legnagyobb faszok .

Mindent megbasznak, amit csak érnek.

Nézz a hátad mögé!

Harold Pinter (Ahogy már megmondta 2003 februárjában)

Ezen a történelmi ponton a tőke ellentmondásai tisztázódni látszanak. Proletárok a világ minden táján kétségbe ejtő helyzetbe kerülnek, míg az önfenntartásuk egyre nehezebbé válik. Ahogy a proletároknak már így is nehéz az életüket folytatni, úgy a tőke maga az – mint a kizsákmányolás viszonyrendszere -, ami reprodukciós válságban van. A jelenleg is zajló proletárharcok fejezik ki azt, hogy a proletárok hogyan viszonyolnak kizsákmányolásukhoz.

A tavalyi év során Kínában, ahol a gazdaság még mindig robbanásszerűen növekszik, ellentmondások egész sora került a felszínre. Elterjedtek a munkások összecsapásai a rendőrőkkel, méghozzá több okból is: a szánalmasan alacsony bérek (amire ezt a meredek gazdasági gyarapodást alapozták) növelésének követelése miatt, a falvakban a földek bekerítésének megakadályozása miatt, az elbocsájtott dolgozók kártalanítása miatt, a gyermek tömeges halálozását okozó egészségügyi rendszer elégtelenségei ellen. Az USA-ban, ahol történelmileg visszafogottabbak voltak eddig a munkások követelései, hajléktalanok és munkanélküliek foglalják el az eladó ingatlanokat, amiket a bankok árvereznek el az adósok feje fölül. Kaliforniában és New Yorkban a diákok egyetemeket foglalnak, azt írva tábláikra, hogy “Eldöntöttük, hogy nem halunk meg”. Így követelik azt, amit eddig magátólértetődőnek vettek: hogy diákok maradhassanak. A (természetesen a kapitalista hierarchiának köszönhetően jóval rosszabb helyzetben lévő) délafrikai és algériai proletárok az életük újratermeléséért követelőznek és csapnak össze a rendőrséggel, mivel még mindig nincs víz és villany, és arra vannak kényszerítve, hogy nyomornegyedek éljenek; Indiában is, mert a kenyér ára hirtelen felszökött és az éhhalál fenyegeti őket. Tavaly a dokkmunkások leállították a kikötőket és rendőrautókat gyújtogattak; Dél Koreában is az elbocsájtott munkások két és fél hónapon keresztül megszállva tartották a gyárat és a rendőrökkel háborúztak; Bangladeshben ugyancsak az elbocsájtott munkások küzdöttek a zsarukkal és gyárakat gyújtogattak. Franciaországban és Belgiumban a kirúgott dolgozók elrabolták a főnökeiket, bombákat rejtettek az üzemekbe és a felrobbantásukkal fenyegetőztek, ha nem kapnak végkielégítést az elbocsájtásukért. Indiában és Kínában megölik a főnökökeiket a konfliktusok során a bejelentett tömeges létszámleépítések miatt. Ebben a történelmi fázisban a proletárharcok tárgyilagosan az élet újratermelésének követeléséért zajlanak.

Ezzel párhuzamosan a munkaviszony újraszervezése felgyorsult, prekáriussá vált többségünk helyzete. A munkaerő flexibilizálása a legrosszabb körülményekben jelenik meg: a France Telecom 43 munkása lett öngyilkos két év leforgása alatt, és az USA-ban 1.000.000 munkanélküli kétségbeesetten figyeli, hogy Obama meghosszabítja-e a munkanélküliek támogatásait, amik áprilisban járnak le, vagy teljesen magukra maradnak semmi nélkül. A munkanélküliek száma a legtöbb országban minden eddigi történelmi rekordot meghaladja.

Ebben a történelmi korban a proletariátus száma több, mint elegendő a tőkének. Ez utóbbi nem tudja hatékonyan kizsákmányolni az előbbit, azaz nem tud elegendő profitot termelni ahhoz, hogy megfelelő rész jusson az újabb jövedelmező befektetésekhez. Ez a lényege a tőkés válságnak függetlenül attól, hogy milyen alakot ölt. A válság jelenlegi formája objektíve a proletárok reprodukcióját helyezi az ellentmondás középpontjába. A válság, ami először az amerikai proletárháztartások hitelválságaként jelentkezett már át is alakult az országok hitelválságává, és lehetséges átváltoztatni pénzügyi válsággá.; azaz az olyan erős valutájú nagy országok, illetve tőkés államok egész blokkjainak hitelválságává, mint az Európai Unió. A hitelválság arra rákényszeríti az egyetlen megoldást a tőkére, azaz, hogy folytassa azt a stratégiát, amivel idejutott, tehát csökkenteni a béreket és juttatásokat minden lehetséges módon. Ez a tőke egyetlen választása, mert a hitelválság a globalizáció és a kapitalista viszonyok újraszerverzésének terméke, ahonnan nincs visszaút. A proletariátus szemszögéből:  “Vergődve a verseny kutyaszorítójában, ami csak úgy csökkenti az árakat, hogy a béreket csökkenti, az adósságok szolgaságában, amelyeket úgyanúgy szükségesek az élethez, mint maga a jövedelem, a bérből élőknek csak arra van lehetősége, hogy zsarnokoskodjanak felettük a saját költségükön, mivel csak a megtakarítások az övéké, melyeket az árfolyam mozgások szabályoznak, és melyeket vég nélkül kell visszafizetniük.” (Le Monde Diplomatique, 2008 Március) A tőke álláspontjáról nézve ez egy szüntelen hajsza végig a bolygón a legolcsóbb munkaerőért, de aminek a munkaerő társadalmi létezése és fenntartása szab korlátokat minden tőkés országban.

A tőke a válság megoldásáért rákényszerül, hogy próbálja pusztítani az állandó tőkét (épületek, gépsorok, infrastrukúra)  és a változó tőkét (ember), hogy megteremtse az újratermelődés feltételeit anélkül, hogy felhasználná a leghatékonyabb eszközét erre: a kiterjedt, globális háborút.  Így még egy darabig az újraszerveződés megállíthatatlanul halad előre. A bérek csökkentése addig a pontig terjed, amíg az alacsonyabb bérek a munkanélküli segélyek szintjére nem süllyednek, aminek az eredményeként egyre több proletár adóssága az egekig szökik. A reprodukciós ágazatok (egészségügy, oktatás, társadalombiztosítás) privatizációja felgyorsul, a munkanélküliek egyre kevesebb segélyt kapnak, és rabszolga munkára kényszerülnek megélhetés alatti bérekért. Korunk elérte saját korlátait. Ezért alkalmaznak rendőri alkalmazásban álló biztonsági őröket a francia iskolák előtt, és az amerikai iskolákban, hogy letartóztassák a fegyelmezetlen diákokat. A tőke egyetlen menekülési módja a represszió, azaz nincs egyáltalán kiút a válságból. Ez válik teljesen nyilvánvalóvá az olyan természetes katasztrófáknál, mint a Chile-i és a Haiti-i. Ezekben az esetekben közvetlenül megkérdőjelezik a kapitalista rendszert a proletárok, akik, mivel átmenetileg nem szolgálnak munkaerőként, megszervezik a javak kisajátítását, és a túlélésüknek megfelelően használják azokat; és a hadsereg az egyetlen mód, hogy fenntartsák a magántulajdont. Éjjeli kijárási tilalmak és azonnali kivégzések (Haiti), vagy tárgyalás nélküli bebörtönzések (Chile) zajlanak, és az élet hirtelen olyan, mint a rabok élete egy koncentrációs táborban, hasonlóan azokhoz a bevándorlók életéhez, akiket ezrével tartanak fogva a határoknál.

A tőke támadása a munkásosztály ezen része ellen (bevándorlók) a tőke reprodukciós válságának egy aspektusa. Görögország a hitelválság viharszemében(centrumában) van, még pedig több okból is. A legfontosabb az, hogy a 2008 decemberében a proleriátus legkétségbeejtőbb helyzetben lévő része fellázadt. Görögország a kapitalizmus kiemelten fontos újraszervezésének kísérleti laboratóriuma. Ahogy azt már megszokhattuk a múltban, a görög burzsoázia még erősebb burzsoá csoportok segítségét kérték, hogy a kizsákmányolás újabb formáit vezethessék be (az új kormány már a kezdetektől fogva magasabb államadósságot tett közzé elődjénél, hogy megkönnyíthesse a Stabilitás Program bevezetését), de a burzsoázia egyben maga is a világválság kellős közepén van. Az egész nemzetközi gazdasági sajtó lesi a görögországi proletárok reakcióját, hogy aztán ebből kiindulva vegyék szemügyre a nemzetközi helyzetet. A legnagyobb tőzsdecápa hitelintézetek versengenek egymással azért, hogy hitelt nyújtsanak, és így meghatározhassák a Görögország jövőjét, a proletárok kizsákmányolásának formáját és intenzitását. Az IMF mintájára létrehozott Európai Valutaalap  felállítása világosan mutatja, hogy a konkurenciaharcból fakadó ellentmondások feloldhatóak ideiglenesen, de egyben arra is rávilágít, hogy a proletariátus számára teljesen mindegy, hogy ki az úr.

Csupa zsagyvaságok csak a kilátásaink szépítésére tett kísérletek. Az újraszervezést úgy feltüntetni, mintha a németek támadnak Görögországot csak a B-kategóriás tévétársaságoknak való magyarázat, még ha a SYRIZA ezt is népszerűsíti , ostobaságokat nyilatkozgatva a náci Németország megszállásáért fizetendő kárpótlás “szent pénzéről”. Egy egész orvelli propaganda gépezetet kellett mozgosítottak, és az átszerveződést úgy tálalták a médiában, mint valami természeti katasztrófát. Ez a propaganda mostanáig részben sikeresnek bizonyult. Voltak hivatalnokok és munkások a magánszektorban, akik üdvözölték a közsférában dolgozók béreinek csökkentését. A közszférában dolgozók pedig megoszlanak aszerint, hogy ki az igazán “kiváltságos”, és ki nem. Persze ezek a kiváltságok mind elévülnek egyszer. Ha valaki kiváncsi, hogy mit jelent ez a kiváltság, akkor megkérdezheti róla az Olympic Airways elbocsájtott dolgozóit, akik elfoglalták az Állami Számvevőszék épületét, ahogy 15 napja felismerték a “miniszter nehéz és nyomasztó programját”, amikor nem volt velük hajlandó tárgyalni, amiért ők úgy könyörögtek. Meg lehet ugyancsak kérdezni a Nemzeti Nyomda munkásait, akik – miután elolvasták a megszorító intézkedések szövegét, és felfedezték, hogy ez a jövedelmük 30%-ának megvágását jelenti – úgy döntöttek, hogy elfoglalják a nyomda épületét, hogy ne megakadályozzák a Közlöny megjelenését, hogy mit jelent a napi megélhetés szintjén az újjászerverzés! Meg lehet tőlük még kérdezni, hogy mi volt a szerepe a szakszervezeti vezetőiknek akkor, amikor bejelentették az épület megszállásának végét, mert a “kormány szóbeli ígéretet tett, hogy felülvizsgálja a törvényt.

Nincs semmi, ami javíthatná a helyzetet. Ezek az ünnepélyes demonstrációk, amiket a baloldaliak szerveznek, amíg ilyenek maradnak, addig csakis zsákutcának fognak bizonyulni. A lelepleződő valósággal találtuk magunkat szemben, amely megszabadult a politikai takarástól. Ahhoz, hogy hallgassanak ránk, nem voltak elegendőek azok a kövek, amelyeket a múlt pénteken, március 5.-én dobáltunk és amik eltakarták egészen az eget. Miközben egyre több munkanélküli foglal el házakat, a rendőrség üldözi őket, míg egyre több idénymunkás/munkanélküli csap össze az elnyomás erőivel a legkisebb lehetőségen is kapva, miközben a társadalmi káosz hajlamos megszervezni magát az osztályháború formáját öltve, amikor is ráfagy a mosoly tévériporter arcára és az összecsapás végül olyan erőszakos lesz, amennyi erőszak felhalmozódott sok év alatt, a tőke felhalmozás és proletárok kisajátítása miatt.

“Ami holnap történik a  történelemben, csak a legnagyobb földrajzi katasztrófákra hasonlít, azaz átalakítja a Föld szinét …”

Victor Serge

agents of chaos

Advertisements
  1. No comments yet.
  1. No trackbacks yet.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: